Sokakban felvetődik a kérdés, hogy miért kellett a Millecenetnáriumi Emlékművet elbontani, merthogy olyan szép volt - egyes vélemények szerint. Ez valóban igaz volt, kb. a 2000-es évek elejéig. 

Először is az történt, hogy az oszlop tetejéről levágták a bronzkelyhet, melyet sikerült megmenteni.

Aztán szépen lassan a törzsek nevei is elkezdtek leesni az oszlop tetejéről, betűnként, ahogy az elő van írva. Közben az oszlop is elkezdett "hámlani" és a talapzat burkolata is feljött. Hogy ez miért? Felfagyott... Na itt álljunk meg egy pillanatra: hogyan tud felfagyni egy kültéri emlékmű talapzatának burkolata? Ez a kérdés bennünk is felvetődött. Meg is néztük, mi lehet az oka és a mi legnagyobb döbbenetünkre beltéri lapból készítették! 

Ezek után is jogosan vetődik fel a kérdés, hogy mégis miért nem a meglévőt újítottuk fel ahelyett, hogy újabb emlékmű kapott helyet ennek a helyén. Amikor néhány évvel ezelőtt felötlött a felújítás gondolata, akkor elsők között a szerződéseket túrtuk fel, hogy találunk-e valamit erről az emékműről? Sajnos nem találtunk igazán jó szerződést, mely jól körülhatároltan szabályozta volna a szerzői jog kérdését. Ha találtunk volna olyan utalást, hogy a szerzői jogról lemond a szobrász, akkor bárkivel fel lehetett volna újítani a régi emlékművet.

De nem találtunk ilyet, emiatt feltételeztük (óvatosság elve), hogy a szerzői jog még mindig a készítőé, így felkerestük őt a felújítás miatt. Adott egy árajánlatot, mely közel 4 millió Ft-ra rúgott. Ez olyan összeg, melyet más, hasznosabb helyre is el tudunk költeni. Így 2011-ben megállt ez a történet is.

Aztán 2016-ban jött a lehetőség, hogy tudtunk pályázni GULÁG-emlékműre. Midamellett, hogy végre kulturált körülmények fogadják az oda érkezőket, megemlékezünk a GULÁG-ba elhurcoltakról is.

E gondolat mentén megpályáztuk és kiviteleztük az emlékművet, mely szerintünk sokkal kulturáltabb környzetet teremtett a réginél.

Reméljük, hogy minden lakótársunknak olyan hely lesz ez, ahol megáll egy pillanatra és emléket állít a tőlünk elurcoltaknak.